Rím lelő

Idő-utazás
(2011. március 23.)

Két hónap. Mi az idő?
Pilleszárnyon repül ő.
Lepkehálód kutatod,
de őt meg nem foghatod.

Két perc közt a félelem
munkálkodik végtelen.
Hálódat míg megleled,
ő csak gyűlik, rengeteg.

Szorítsd torkát, fojtsd meg őt,
az őrületbe kergetőt!
Két hónap és itt leszek,
félelmet nem ismerek.

De ha te félsz, szívemen
is lyukat rág a félelem.
Hogyha bennem nem bízol,
nem csak egy szívet kínzol.

Csak foglald el magadat,
ne törd majd az agyadat
azon, hogy én hol leszek,
holnapután mit teszek,

hiányzol-e... Megsúgom:
talán már odaúton
a nélküledlét-gondolat
jelenti minden gondomat.

Hogy bennem fel sem merül
semmi aggály legbelül?!
Bolond vagy, ha ezt hiszed!
Csak ok nélkül nem hisztizek.

Tudom, most még sok van hátra,
de nem gondolok a magányra.
Ott leszel, ha kereslek
a szívemben...
                 ... mert szeretlek!