Rím lelő

Hajnal
/2010. december 28./

Hold fényével játszik
a hajnal.
Napsugár hajában
szivárvány virágzik.

Dalol, s hangja akár
egy angyal,
tenger morajlása,
mezőnyi illatár.

Körmén még egy csillag,
mint ékkő
szikrázik ragyogva,
ablakodon csillan.

Szívedbe suttogja:
Ébresztő!
Majd tovaszáll csendben,
szellőn lovagolva.

Játék a tűzzel
/2010. szeptember 7. éjjel/

Koppan a holdfény,
harcol egy árnyék a tűzzel.
Csúszik a sóhaj,
magányos éjjeli játék,
gyere és magányom űzd el.

Csak nehezebb egy kicsit
/2010. augusztus. 23. este/

... csak nehezebb egy kicsit.
Jöhet a 'tudtam'... a 'megmondtam'...
Belül most valami visít.
Kitör, mit eddig elnyomtam.

Csak nehezebb egy kicsit.
Felnőtt lét. Mit hittem...?
Mi megvolt gyerekként,
felnőttként elvesztem...

Csak nehezebb egy kicsit,
mert azt hittem az idő kivár...
Az ölembe ejt egy misit,
s előttem minden ajtót kitár...

Csak nehezebb egy kicsit,
mert az idő nem az az úr.
Az idő nem segít, s ha késik,
...van ki abból sem tanul.

Tényleg ezt hittem?
Tényleg nem tanultam?
Míg ő tanított híven,
én aludtam?

Csak nehezebb egy kicsit...
De nem volt hiba... Nem.
Az idő még valamit
tartogat nekem.

Holdfény
2010. július. 8.



Fekszünk az ágyon,
s nem tudja talán senki más,
mi az, mire leginkább vágyom.
Senki más, csak az álmom és én.

Az álmom és én.
S lepedőmön csordogál
takaróm, az ezüstös fény.
Csordogál, s körülfon a hold.

Körülfon a hold.
Beburkol, mintha itt lennél,
s magából hűvös melegséget ont.
Mintha itt lennél velem.

Ha itt lennél velem,
tekintetem arcod köré
fonnám, hol egy makacs félelem
arcod köré füstös glóriát von.

Füstös glóriát von,
s szívedben mérges kételyt ébreszt.
Hidd el, szám akármit is mond,
kételyt ébreszt bennem is az ősz.

Az ősz
eljő, mint tavaszra a nyár,
s emlékemmel hiába törődsz,
e nyár illatát is majd eső mossa el.

Eső mossa el,
de nap szárítja majd bánatod,
ha sírsz, s a gond szél-szárnyra kel.
Bánatod, s bánatom ugyanaz.

Ugyanaz
a remény, a kétely, s mit érzel
- a félelem - közös. Ez nem panasz.
Mit érzel, enyém is, s így könnyebb a teher.

Könnyebb a teher.
Nem tudhatod ugyan, az idő győz majd,
vagy idő előtt a bánat lever,
de győz majd végül az, kinek győznie kell.

Kinek győznie kell
egy van csak. Az emlék örökké miénk.
Egy pillanat, ha szívünkbe fészkel,
örökké miénk, s csak szépíti az idő.

Csak szépíti az idő,
s minden magányos, őszi éjszaka
csatát nyer az emlék, midőn
az éjszaka betakar, s simogat a fény.

Simogat a fény,
kusza tincseinkkel játszik, őriz
míg alszunk, álmunk hol puha, hol kemény.
Őriz a holdfény, néma cinkosunk.

Néma cinkosunk.
Nem tudja senki más, hogy álmunk közös,
s éjről-éjre így találkozunk.
Álmunk közös. Tied és enyém.

Tied és enyém.
Lepedőmön csordogál
takaróm, az ezüstös fény.
Csordogál, s körülfon a hold.

Körülfon a hold.
Beburkol, mintha itt lennél,
s magából hűvös melegséget ont.
Mintha itt lennél velem.


Nemsokára lehet majd szavazni rá Dark Angel oldalán ;)... akinek tetszik, megköszönném! :)...

Tudnom kell...
2010. május 27.

Halál után
van-e élet?
Mondd, odafenn
szól-e ének?
Én leszek, ki
vigyáz rátok?
Ha kiáltok,
meghalljátok?
Földön ragadt
kósza élet,
létezik-e,
mondd, a lélek?
Hogy nyugtomat
sose leljem,
háborog-e
majd a szellem?
Elillannak
az emlékek,
ha már nem
köztetek élek?

És tudnom kell,
áruld még el!
Szívedben majd
tovább élek?

Vénusz
(régi kezdeményből építkezve)
2010. május 26.

Amikor a Hold leváltja a Napot,
Vénusz előkap egy új, tiszta lapot,
s nem értik odafent az angyalok,
mért ragyognak oly nagyon a csillagok.

Egy fiú, s egy leány andalog odalenn.
Vénusz írni kezd, s akkor hirtelen,
a fiú csókot lehell a leány szájára,
s bambulnak odafenn az angyalok szájtátva...

Táncóra
(régi kezdeményből építkezve)
2010. május 26.

Kecsesen moccan, s egyszerre
a lába, a válla, az álla.
Mint pillangó száll virágról virágra,
nála lágyabban senki sem csinálja.

Itt egy spicc, ott egy flex,
homlokomon gyűlik a pára.
Ha link vagy, itt helyed nincs!
Minden négyzetcenti kincs...

Vizsgaidőszak
2010. január 14.

elraktam a kedvem zsebre,
s várom már epekedve,
hogy szemeim elkerekedve
a naptárban végre keddre
essenek...

aznap lejár, ó, mind e kín
ideje, s nem marad rím,
mit jókedvem ne szedne ím
sorokba,csak ne heverjek már íly
romokba...

s ha lejár egyszer ez ostoba,
semmi-haszna-de-tanuld oskola,
megírom én, milyen egy mostoha
sorsú szegény diákleány ostroma,
ellened tudás...


(* a vizsgaidőszak vége: jan. 26. kedd)

Ez az év már igencsak bőtermő volt a maga - tíz helyett - kilenc versével...
Persze csak az eddigiekhez képest ^^...

Ja, és túl vagyok a nyálasan szerelmetes korszakon :)...
Hipp-hipp-hurrá!! xD...

Már teljes a paletta!

**************************************

Megfagyhalok-e?...
2009. okt. 14.

Mondtam neked bébi,
ha elázol, megfázol,
apád ráadásnak
még egyet be is mázol.
Kérdeztem is tőle,hogy
most ettől legyek hepi??
"A gyógyszer drága, lányom,
de nesze itt egy zsepi..."

Elrettentő persze,
de mégis, mit csináljak,
ha tegnapról mára
esik, mint az ááálat?!
Kéne már egy csizma,
de ki sejtette volna?!
Tegnap huszonhat fok,
s leesik a hó ma?

A hétvégén lesz egy
"Gladiátor-buli",
de a páncél alá elkélne
egy radiátor-bugyi.
Nooormális ez, kééérem?!
Hát befagy minden ánusz!
De persze, veszek csizmát,
mellé (tök jó) grátisz, jár a hólapátusz...

**************************************

Agyhalál
2009. okt. ?.

Most, hogy a kósza negyedegy
az ágyikóban rám talált,
még csendben elnyomok
egy feltörekvő ásítást,
s rettegve várok...

Vajh, mikor jő az agyhalál?

Persze, ebben nem vitás,
csak én lehetek a hibás,
miért lenne bárki más?...

**************************************

(Cím nélkül)
(egy régi kezdemény befejezése)
2009. okt. 31.

Álmomban megint láttalak.
A levegőt kapkodva vetted,
s minden izmod megfeszült,
amint nevemet suttogva kiejtetted.
Szemedet szememre szegezted,
arcomról a pír arcodra vándorolt,
testünk nem fázott bár, de remegett,
ajkunk rabja lett egy szökött lehellet...

**************************************

(Cím nékül)
(egy régi kezdeményből építkezve)
2009. nov. 01., megtoldva 2009. nov. 06.

...Megláttam és megszerettem,
elfogadtam, megvetettem,
mindenáron futni hagytam,
követtem, de lemaradtam.
Lábnyomába beleléptem,
hogy várjon meg, sose kértem,
mégis csodálkozva kérdem:
"Hová tűntél?" Én nem értem...
Kutattam, de nem találtam,
egész éjjel reá vártam,
akartam, de nem nevettem,
ennél többet nem tehettem...?...

...egy repülő épp az égen
húz egy csíkot, én meg nézem,
hová húzza kitalálom,
végig nyúlok még az ágyon,
bárányfelhőket ereget a nap,
azt remélem, végre nyugtom marad,
de egy búsképű angyal vállon vereget;
ne félj!...álmodban is játszik majd az ábrándkép veled...

**************************************

(Cím nélkül)
2009. nov. 08. hajnal

Már nem látok egyebet,
megremeg a lehelet,
arcod én nem kergetem,
magától üldöz engemet.
Ha nem jössz, hát nem lehet
várnom reád eleget,
napról-napra megunom,
mire várok? nem tudom.
Elfelejtem arcodat,
az idő másnak tartogat,
nélküled is megleszek,
sose hidd, hogy elveszek...

**************************************

Mártír
2009. nov. 08. hajnal

Mire vágysz?
Megkapod.
Megkaptad?
Elhagyod.
Elveszetted?
Nem te voltál.
Visszavágyod?
Nem, ha jönne,
csak ha küzdesz,
s tetteidért meglakolnál...

**************************************

Vírus
2009. nov. 08.

Valami új vírus lehet, vagy nem tudom,
De ahogy az orrom az iwiwre bedugom,
Feltűnik rögtön tizennyolc üzenet,
S kétszázkilencvenen randiért küzdenek.
Mi lelte vajon a hímnemet, nemtudom,
de a lelkes sereget tíz után megunom,
nem ér semmit a sok kedves üzenet,
ha nem találom közte a tiedet...

**************************************

(Cím nélkül)
2009. nov. 11.

Azt hiszem, ma este történt egy kis gikszer,
(nemtom, hogy is írják? ksz-szel? vagy x-szel?)
de mint látod, nagyon nem izgat a dolog,
minden gondolatom most más körül forog.

Pedig hidd el, tényleg próbálkoztam nagyon,
az esélyeket többé veszni már nem hagyom,
ezt megfogadtam ugyan, de nem tehetek semmit,
ha nem jön a köd, az édes, rózsaszínű semmi.

**************************************

(Cím nélkül)
2009. dec. 15.

Hol volt, hol nem egy nő-kezdemény,
(e versben speciel ő lennék én)
s kéne egy másik főszereplő,
e nő-kezdeménynek segédkező,
statból jeleskedő férfi, vagy nő...

Az órát nem sűrűn látogató,
a szörnyű perszóna, az alávaló,
most kapkod könyvhöz, s fejéhez felváltva,
nem tujda magát már, hogy rázza gatyába...


/* statisztika vizsga előtt/

**************************************

(Cím nélkül)
2009. dec. 18., módosítva 2009. dec. 22. hajnal

Míg remegő kézzel szoknyámat téped,
Én soha mohóbban csókollak téged,
Kusza tincseiddel játszik a szellő,
Ágyunk puha pázsit, s rejtek az erdő...

Fürge ujjad nyomán reccsen az anyag,
Ajkad combom finom bőrére tapad,
A kék színű lég elragadja szoknyám,
Emlékül lóg majd az öreg diófán...

Vérző napsugárban fürdik egy felhő,
Kéjes sóhajoktól hangos az erdő,
A szerelem sikítva zörgeti láncát,
Szoknyám a széllel járja nászi táncát...

Az első csalódások éve...

********************************************

Szívzörej...
2008.07.23. hajnala

Kicsi szív, mért reszketsz?
Talán félsz?
Nem. Rettegsz.

Attól, hogy elvesztehetsz?
Vagy, hogy nem szerethetsz?
Azért mert repülnél,
s csókoktól hevülnél?
Azért mert bezárva,
könnyektől elázva,
bánattól leverve,
a földön heverve,
senki sem vesz észre,
s nincs, aki rád nézne?
Ki szárnyakat adna,
s melletted maradna?
Mindig mosolyogva
új életet hozna?
Játékos-rózsaszín,
pillangós baldahint
az ágy fölé aggatni
szép álmokat fogni?
Ki megtanítna újra
rálelni a jóra?
Boldogabbnak lenni,
s hangosan nevetni?
Réteken százszámra
szedni a virágot?

Gyere!

Álmodjunk együtt
egy gyönyörű világot.

********************************************

Holnap...
2008.07.23 éjféltájt

Most hogy elmentél, nincs kire várnom.
Egyre nehezebben tűröm magányom.
A közös emlékeket sorra felidézem,
s félek, hogy egy idegen karjaiban végzem,
űzni a vágyat, és űzni egy álmot:
Szebbé tenni egymásnak e rideg világot.
Ha csak két percre is, vagy néhány órára,
nem gondolni bele abba a magányba,
melyet te okoztál, s mi teljesen beborít,
mitől, mint egy farkas a lelkem úgy vonyít,
bele a világba, a sötét éjszakába,
elűzni a holdat, nem gondolni a mára,
csak jöjjön már a holnap...

********************************************

Bugyuta álom
2008. 08. 05.

Álmodtam megint...

Egy szép, kék ruhás nő
Egy sárga taxit leint.
S most egy fiatal lány jő,
Átölel egy jóképű legényt.
Pipacsos réten a nagy vadász lő,
S egy madárka szárnya utolsót legyint.

... de csak egy verset terem!

Biztosan jégeső volt...

Még mindig szerelmes a lányka, de már komolyodik :)...

********************************************

Felejtés
2007. 01. 15. Hétfő

Te, aki álmomban fehér lovon jöttél,
minden csepp véreddel engem védelmeztél,
szerettél, öleltél, két karodba vettél...
Minden boldogságom talán hozzád fűzött,
felkelő napsugár tova miért űzött?

Mindig éjjel jöttél, amikor a pillám
éppen lecsukódott, akkor mint a villám
rögtön itt teremtél, s hoztál új világot...
Minden boldogságom talán hozzád fűzött,
felkelő napsugár tova miért űzött?

Aztán egy éjszaka ében lovon jöttél.
Hozzád futottam, de magadtól ellöktél.
Szememből könny áradt, és te rám se néztél...
Boldogtalanságom már csak mi hozzád fűz,
s a kelő napsugár ma örökké tovaűz...

Még mindig szerelemes a leány ^^...

**********************************

Ha semmi sincs, nem fáj
2006.01.05

Mindig azt hiszem, hogy annál,
ami van, már nem jöhet szebb.
Kis szívem soha nem lesz már
a jelennél szerelmesebb.

Aztán mindig jön egy újabb,
jobb, szebb, fényesebb jövő.
Képzelgek csak talán, hogy
egyszer eljön az én időm.

Az életem vele szép lesz.
Míg a nap az égen ragyog,
Ő majd elfogad olyannak,
amilyen én leszek, vagyok.

Ő majd megvigasztal engem,
amikor más épp nem ér rám,
őrzi álmom éjjel, nappal,
ha elhagy az őrangyalkám.

De ez sem lesz örökké így,
egyszer Ő is itthagy, érzem.
Ágyam alatt régen vár már
egy tőr feladatra készen.

Mert nélküled pótangyalom
a földi létet itthagyom.
Nem ragaszkodik semmihez
már görcsösen e tíz karom.

Nem vigyázol már Rómeóm,
s belőled több nem lehet.
Elmentél, s én jól tudom,
jobb és szebb már nem jöhet.

Jöjj édes tőr és a halál,
ki ajtómon már kopogtatsz,
amióta megszülettem,
miattam nem nyugodhatsz.

Neked adom az életem,
hogy ne fájjon, ami nincsen.
Vigyél inkább magaddal el,
oda, ahol semmi sincsen.

**********************************

Örökre?
2006. május 29. Hétfő

Minden könnycseppben, amit ejtek
arcokat látok.
Régi, kedves barátokét, kiktől
vígaszt várok.
Hadd forduljak hozzátok, egyszer
utoljára még!
Oltsátok el a tüzet, mi
szívemben ég!

Most könnyeimen keresztül csak
egy arcot látok.
Nehéz a bánat, mert szívében
másik lány jár táncot.
Felejtsek, s ne nézzek felé többé
tán soha?
Vagy van még remény, hogy sorsom
nem ily mostoha?

Nem vágyom, hogy csalódás karmos keze tépje
szívem darabokra,
s főleg nem érte
ha nem őszintén, s tiszta szívből szeret!
Ezt az egyet kérem!
Semmi más egyebet.

S ha szeret, szívében a legszebb
táncot járom.
Rumbát, szambát, keringőt, s tangót
télen, nyáron.
Kinyitom a szívem én is
őelőtte.
Télre, nyárra, őszre, tavaszra...

Örökre!

**********************************

Születésnapodra!
(Kurucz Diának)
2006. jún.-júl. körül

Megint eltelt egy év,
tán magasabb lettél,
okosabb is kicsit,
és pár dolgot vettél
a szobádba, hogy
otthonosabb legyen.
De az ember
boldogságot hol vegyen?

Kívánom hát találd
meg, kit szíved kíván!
Ott áll már talán
melletted, de kivár,
hogy vedd észre,
és boldogok legyetek.
Kívánom, hogy végre
kinyithasd a szemed,
s mégse érjen véget
az álom, melyben jártál!
Bele csöppenj, és ott
örökké maradjál!
Mert ugye másképp
boldog, hogyan legyél,
ha nincs bolt, ahol
boldogságot vegyél?

Teljesüljön minden,
mit ez évben kívánsz!
Hozzon boldogságot,
minden, amit csinálsz!
S mert boldogságot
seholsem találok,
BOLDOG SZÜLINAPOT,
S MINDEN JÓT KÍVÁNOK!

**********************************

Számkivetve
(Zséda Újhold című számára :D)
2006. július után (?)

Jó volt látni két szemedet,
Hallani hangod, lélegzetedet,
Jó volt várni hazafelé,
hogy végre megismerhesselek.

Minden vágyam ez volt talán,
nem hittem, hogy egy zárkózott szívre talál,
mikor azt mondtad, nevem úgysem jegyzed meg,
bennem a végső reményt ölted meg.

Ítélethez az embert ismerni kell,
de láttam, szívedben nincsen már hely.
Esélyt sem adtál, hogy megismerhess,
s annak, hogy végül mégis szeress!

Láttam, hogy félsz, és kerülsz minket.
Megváltoztál, de ne űzz el minket!
Ne légy oly fájó, nagy csalódás!
Merj megismerni, légy kicsit más!
***
Szegény voltam, de gazdag vagyok,
mióta az ég nekem adott.
Szívemben őrzöm a pillanatot,
mikor szemem először rád pillantott.

**********************************

Igaz vagy?
Az előzőt követően (?)

Úgy érzem ismerlek,
de közben mégsem.
El is löksz magadtól,
bárhogy törekszem.
Szeretném látni a
szemed, miközben
mondod, szép vagyok,
úgy is gondolod-e?

Szeretném onnan
olvasni igaz-e?
Az, hogy úgy gondolom,
nem tudom vígasz-e.
Kín a szerelem,
ha vár viszonzásra,
de nem teljesül
soha napnyugtára.

Inkább ismernél,
s úgy nevetnél rajtam,
nem pedig így,
ahogy nem akartam.
Nézem azokat,
kik körűled ülnek.
Éles tőrök ők,
s mérgek a szívnek.

**********************************

Kőszív
2006. szept. 19. Kedd

Eltelik megint egy hónap,
úgy, hogy nem történik semmi.
Jöhetne már egy szép nap,
olyan jó boldognak lenni!

Veled minden rossz csak álom,
szükségem van rád, hogy éljek.
Nélküled csak sírom ásom,
bátortalan vagyok, félek.

Mosolyod, mint a napsugár
sütkérezni úgy hívogat.
Hangod, mint daloló madár,
magasba szállni csalogat.

Szeretsz, kedves? Félek, hogy nem.
Lehet, jobb is, ha nem tudom.
Ha igen? Nem szabad hinnem.
Nem lehet többet csalódnom.

Nem lehet többet csalódnom,
mert hinni sem tudnék többé.
Így válna lassan, biztosan
az én kis szívem is kővé.

Nagyon régi versek, kérlek nézzétek el,
főleg a címeket! ^^ ...
Milyen legyen egy tizenöt éves lány, ha nem szerelmes?!...

*************************

Reménytelen szerelem
2005. okt. 25.

Csak állok, és nézem.
Ő is néz, érzem,
s ha pillantásunk összeér,
az élet belém visszatér.
Vagy elájulok? Rendben.
De észre sem vesz engem.

*************************

Egy szerelmes szív
2005. okt. 25.

Félek, mást is lát.
Féltékeny vagyok.
Hogyha mást választ,
abba belehalok.
Olyan más ő,
mint a többi fiú.
Cseppet sem beképzelt,
bár lehet kicsit hiú.

Minden jól áll neki,
amit magára húz,
s engem a szerelem
egy mélyebbre húz.
Ha elmosolyodik,
helyben elájulok,
édes mosolyától
rögtön elolvadok.

Róla álmodozom
majdnem minden éjjel,
de ettől nem lesz tele
kis szívem reménnyel.
Pedig, ha jól tudom,
az hal utoljára,
s a remény hoz vígaszt
szívem borújára.

Hogyha ő szeretne,
repülne a szívem,
száz pacsirta hangján
dalolnék, de szépen!
A földön senki más
nem örülne jobban,
mint ahogy e reszkető,
szerelmes szív dobban.

Lángba borult mostmár,
kioltani nem lehet.
Kerestem, az övét,
meggyújtani, hogy lehet?
Nem tudom, s talán
nem is fogom soha,
hogy az élet hozzám,
miért ily mostoha.

*************************

Tánc
2005. okt. 25.

Néha arról álmodom,
csillagfényes alkonyon,
hogy kezem a vállán,
s övé derekamon.
Táncolunk, s a tér, az idő
megszűnik, elrepül.
Lelkünk összeforr,
Szárnyal, velünk hevül...

...s végül lángra lobban!
Oltani felesleges.
Így boldog az életünk,
s minden tökéletes.
Boldogság, igen,
ez a helyes szó.
Szeret, szeretem,
gyönyörű, megható.

Szerelem,
édes, mint a méz.
Érzem, derekamon
ott van még a kéz.
Gyengéden forgat, irányít,
s egyszerre lépünk,
ettől egyre könnyebb,
s könnyebb lesz a szívünk.

Táncolunk,
s a tér, az idő
megszűnik, elrepül.
Ajkunk összefor...

Felriadok.

Az ablakból fény árad,
homályosan látok.
Ajkam még mindig édes
csókjáért sóvárog.

Szép volt, eltűnt,
de egyszer talán,
arra ébredek,
hogy ő vár reám.
A tánc örökké tart,
a csók még tovább,
s többé nem tűnik el,
mert valóra vált.

*************************

Sors
2005. okt. 26.

Hold fényében,
kéz a kézben,
szerelem lángja
izzik szemében.

Elég a szívem
szerelmem tüzében,
övé lett végre
teljes egészében.

A sors, mi két embert
egymásnak teremtett,
reggelről estére
be is teljesedett.

Nekem szánta az ég,
ezt biztosan tudom,
s azt is, hogy én őt
soha meg nem unom.

Helyes srác, és rögtön,
ránézésre látszik,
a lányok szívével
ő nem sokat játszik.

Gondtalan gyermek még,
élete egyszerű,
csupa mosoly, játék,
jókedv, mese, derű.

Tiszta szívű, látom,
s hogy enyém, nem bánom.
Patyolat lelkét
mától én vigyázom.

Sokszor megnevettet
komoly nézésével,
és én együtt lépek
minden lépésével.

Mellette maradok,
míg ő mást nem választ,
vagy amíg a halál
tőle el nem választ.

Életem párja ő,
szívem másik fele.
A sors akarta így:

Boldogan, csak vele!

*************************

Csoda, remény, csalódás...
2005. nov. 07.

Vártam ezt a napot,
de már rég megbántam,
hogy iskolába menet,
úgy szedtem a lábam.

Szerettem volna Őt
gyorsan viszontlátni,
s nem hittem volna,
hogy így meg fogom bánni.

Dübörgött a szívem,
mint egy hadsereg,
mikor megláttam egy lánnyal,
akit nem ismerek.

Kéz a kézben jöttek
a lépcsőn lefele.
Sírni tudtam volna,
mert nem én voltam vele.

Rosszul is esett,
féltékeny is lettem,
s az egész naptól végleg
elvette a kedvem.

Furcsa volt viszont,
hogy mindig, mikor látott,
ránk nézett szelíden,
pillantása rázott.

Én akartam lenni
az első és utolsó,
kinek bókol, hízeleg,
kit szeret, és csókol.

Ő boldog, én úgy érzem,
de ha maradt még reményem,
ha lehetnék második...

Boldogan! Csak ezt kérem!

Sziasztok Kedves Ismerősök, s (még) Ismeretlenek! :)...


Ezen az oldalon a verseimet fogom publikálni.

Elsősorban azért, hogy meglegyenek elektronikus formában is, másodsorban pedig, mert érdekel a véleményetek!

Időrendben rakom majd fel őket, és a legrégebbivel fogom kezdeni :)...
Remélem tetszenek majd Nektek!

Puszi
hullócsillag