Rím lelő

Csak nehezebb egy kicsit
/2010. augusztus. 23. este/

... csak nehezebb egy kicsit.
Jöhet a 'tudtam'... a 'megmondtam'...
Belül most valami visít.
Kitör, mit eddig elnyomtam.

Csak nehezebb egy kicsit.
Felnőtt lét. Mit hittem...?
Mi megvolt gyerekként,
felnőttként elvesztem...

Csak nehezebb egy kicsit,
mert azt hittem az idő kivár...
Az ölembe ejt egy misit,
s előttem minden ajtót kitár...

Csak nehezebb egy kicsit,
mert az idő nem az az úr.
Az idő nem segít, s ha késik,
...van ki abból sem tanul.

Tényleg ezt hittem?
Tényleg nem tanultam?
Míg ő tanított híven,
én aludtam?

Csak nehezebb egy kicsit...
De nem volt hiba... Nem.
Az idő még valamit
tartogat nekem.

Holdfény
2010. július. 8.



Fekszünk az ágyon,
s nem tudja talán senki más,
mi az, mire leginkább vágyom.
Senki más, csak az álmom és én.

Az álmom és én.
S lepedőmön csordogál
takaróm, az ezüstös fény.
Csordogál, s körülfon a hold.

Körülfon a hold.
Beburkol, mintha itt lennél,
s magából hűvös melegséget ont.
Mintha itt lennél velem.

Ha itt lennél velem,
tekintetem arcod köré
fonnám, hol egy makacs félelem
arcod köré füstös glóriát von.

Füstös glóriát von,
s szívedben mérges kételyt ébreszt.
Hidd el, szám akármit is mond,
kételyt ébreszt bennem is az ősz.

Az ősz
eljő, mint tavaszra a nyár,
s emlékemmel hiába törődsz,
e nyár illatát is majd eső mossa el.

Eső mossa el,
de nap szárítja majd bánatod,
ha sírsz, s a gond szél-szárnyra kel.
Bánatod, s bánatom ugyanaz.

Ugyanaz
a remény, a kétely, s mit érzel
- a félelem - közös. Ez nem panasz.
Mit érzel, enyém is, s így könnyebb a teher.

Könnyebb a teher.
Nem tudhatod ugyan, az idő győz majd,
vagy idő előtt a bánat lever,
de győz majd végül az, kinek győznie kell.

Kinek győznie kell
egy van csak. Az emlék örökké miénk.
Egy pillanat, ha szívünkbe fészkel,
örökké miénk, s csak szépíti az idő.

Csak szépíti az idő,
s minden magányos, őszi éjszaka
csatát nyer az emlék, midőn
az éjszaka betakar, s simogat a fény.

Simogat a fény,
kusza tincseinkkel játszik, őriz
míg alszunk, álmunk hol puha, hol kemény.
Őriz a holdfény, néma cinkosunk.

Néma cinkosunk.
Nem tudja senki más, hogy álmunk közös,
s éjről-éjre így találkozunk.
Álmunk közös. Tied és enyém.

Tied és enyém.
Lepedőmön csordogál
takaróm, az ezüstös fény.
Csordogál, s körülfon a hold.

Körülfon a hold.
Beburkol, mintha itt lennél,
s magából hűvös melegséget ont.
Mintha itt lennél velem.


Nemsokára lehet majd szavazni rá Dark Angel oldalán ;)... akinek tetszik, megköszönném! :)...