Csipkerózsika
(2011. június 11.)
Süket fülbe lehelt óhaj,
rácsok mögé szorult sóhaj,
hol vagy érzés, hol vagy vágy,
forró bőr és forró ágy?
Távol vagy, a lelkem fázik,
ajkamon rab mosoly játszik,
hűvös tekinteted bénít,
szívemben a félsz megrémít.
Szikrák és érintés nélkül
ajkam lassan jéggé kékül,
s szerelmes csókodra vágyva
dőlök egy megkövült ágyba,
hol ha kell száz évet várok,
hiába magány és rémálmok,
mert most nehéz, de egyet tudok:
Szemedbe újra lángot lopok!
3 megjegyzés:
Azta! Csak nem... Ugye nem?
Virágod megvan?
Köszi, megvan, él és virul :)
A másikra csak annyit, hogy nincs nagy gond szerencsére... remélem...
Ez valami gyönyörű! :O Teljesen elkápráztatott ez a vers,gratulálok! :)
Megjegyzés küldése