Rím lelő

Még cím nékül
(2011. február 11-14. hajnal)


Még félőn leplezem,
de máris hiányzol.
Csókod nyomán ujjam,
még ajkamon pihen.
Türkiz tekinteted
szemem előtt táncol,
de csak látomás az,
meg nem érinthetem.

Gonosz délibáb,
csalfa köd, porfelhő!
Esténként álomba
te ringatsz szeliden.
Mondd csak! Hogy lehetsz ily
végtelenül önző?
Te átölelhetsz,
és én nem tehetem?

Még pislogok kettőt,
és várok egy jelre.
Szemedben a fény
szememben még talány.
Nehéz pilláimat
fáradtan hunyom le,
s álmomban az álom
karjaid közt talál.