Rím lelő

Tudnom kell...
2010. május 27.

Halál után
van-e élet?
Mondd, odafenn
szól-e ének?
Én leszek, ki
vigyáz rátok?
Ha kiáltok,
meghalljátok?
Földön ragadt
kósza élet,
létezik-e,
mondd, a lélek?
Hogy nyugtomat
sose leljem,
háborog-e
majd a szellem?
Elillannak
az emlékek,
ha már nem
köztetek élek?

És tudnom kell,
áruld még el!
Szívedben majd
tovább élek?

Vénusz
(régi kezdeményből építkezve)
2010. május 26.

Amikor a Hold leváltja a Napot,
Vénusz előkap egy új, tiszta lapot,
s nem értik odafent az angyalok,
mért ragyognak oly nagyon a csillagok.

Egy fiú, s egy leány andalog odalenn.
Vénusz írni kezd, s akkor hirtelen,
a fiú csókot lehell a leány szájára,
s bambulnak odafenn az angyalok szájtátva...

Táncóra
(régi kezdeményből építkezve)
2010. május 26.

Kecsesen moccan, s egyszerre
a lába, a válla, az álla.
Mint pillangó száll virágról virágra,
nála lágyabban senki sem csinálja.

Itt egy spicc, ott egy flex,
homlokomon gyűlik a pára.
Ha link vagy, itt helyed nincs!
Minden négyzetcenti kincs...

Vizsgaidőszak
2010. január 14.

elraktam a kedvem zsebre,
s várom már epekedve,
hogy szemeim elkerekedve
a naptárban végre keddre
essenek...

aznap lejár, ó, mind e kín
ideje, s nem marad rím,
mit jókedvem ne szedne ím
sorokba,csak ne heverjek már íly
romokba...

s ha lejár egyszer ez ostoba,
semmi-haszna-de-tanuld oskola,
megírom én, milyen egy mostoha
sorsú szegény diákleány ostroma,
ellened tudás...


(* a vizsgaidőszak vége: jan. 26. kedd)

Ez az év már igencsak bőtermő volt a maga - tíz helyett - kilenc versével...
Persze csak az eddigiekhez képest ^^...

Ja, és túl vagyok a nyálasan szerelmetes korszakon :)...
Hipp-hipp-hurrá!! xD...

Már teljes a paletta!

**************************************

Megfagyhalok-e?...
2009. okt. 14.

Mondtam neked bébi,
ha elázol, megfázol,
apád ráadásnak
még egyet be is mázol.
Kérdeztem is tőle,hogy
most ettől legyek hepi??
"A gyógyszer drága, lányom,
de nesze itt egy zsepi..."

Elrettentő persze,
de mégis, mit csináljak,
ha tegnapról mára
esik, mint az ááálat?!
Kéne már egy csizma,
de ki sejtette volna?!
Tegnap huszonhat fok,
s leesik a hó ma?

A hétvégén lesz egy
"Gladiátor-buli",
de a páncél alá elkélne
egy radiátor-bugyi.
Nooormális ez, kééérem?!
Hát befagy minden ánusz!
De persze, veszek csizmát,
mellé (tök jó) grátisz, jár a hólapátusz...

**************************************

Agyhalál
2009. okt. ?.

Most, hogy a kósza negyedegy
az ágyikóban rám talált,
még csendben elnyomok
egy feltörekvő ásítást,
s rettegve várok...

Vajh, mikor jő az agyhalál?

Persze, ebben nem vitás,
csak én lehetek a hibás,
miért lenne bárki más?...

**************************************

(Cím nélkül)
(egy régi kezdemény befejezése)
2009. okt. 31.

Álmomban megint láttalak.
A levegőt kapkodva vetted,
s minden izmod megfeszült,
amint nevemet suttogva kiejtetted.
Szemedet szememre szegezted,
arcomról a pír arcodra vándorolt,
testünk nem fázott bár, de remegett,
ajkunk rabja lett egy szökött lehellet...

**************************************

(Cím nékül)
(egy régi kezdeményből építkezve)
2009. nov. 01., megtoldva 2009. nov. 06.

...Megláttam és megszerettem,
elfogadtam, megvetettem,
mindenáron futni hagytam,
követtem, de lemaradtam.
Lábnyomába beleléptem,
hogy várjon meg, sose kértem,
mégis csodálkozva kérdem:
"Hová tűntél?" Én nem értem...
Kutattam, de nem találtam,
egész éjjel reá vártam,
akartam, de nem nevettem,
ennél többet nem tehettem...?...

...egy repülő épp az égen
húz egy csíkot, én meg nézem,
hová húzza kitalálom,
végig nyúlok még az ágyon,
bárányfelhőket ereget a nap,
azt remélem, végre nyugtom marad,
de egy búsképű angyal vállon vereget;
ne félj!...álmodban is játszik majd az ábrándkép veled...

**************************************

(Cím nélkül)
2009. nov. 08. hajnal

Már nem látok egyebet,
megremeg a lehelet,
arcod én nem kergetem,
magától üldöz engemet.
Ha nem jössz, hát nem lehet
várnom reád eleget,
napról-napra megunom,
mire várok? nem tudom.
Elfelejtem arcodat,
az idő másnak tartogat,
nélküled is megleszek,
sose hidd, hogy elveszek...

**************************************

Mártír
2009. nov. 08. hajnal

Mire vágysz?
Megkapod.
Megkaptad?
Elhagyod.
Elveszetted?
Nem te voltál.
Visszavágyod?
Nem, ha jönne,
csak ha küzdesz,
s tetteidért meglakolnál...

**************************************

Vírus
2009. nov. 08.

Valami új vírus lehet, vagy nem tudom,
De ahogy az orrom az iwiwre bedugom,
Feltűnik rögtön tizennyolc üzenet,
S kétszázkilencvenen randiért küzdenek.
Mi lelte vajon a hímnemet, nemtudom,
de a lelkes sereget tíz után megunom,
nem ér semmit a sok kedves üzenet,
ha nem találom közte a tiedet...

**************************************

(Cím nélkül)
2009. nov. 11.

Azt hiszem, ma este történt egy kis gikszer,
(nemtom, hogy is írják? ksz-szel? vagy x-szel?)
de mint látod, nagyon nem izgat a dolog,
minden gondolatom most más körül forog.

Pedig hidd el, tényleg próbálkoztam nagyon,
az esélyeket többé veszni már nem hagyom,
ezt megfogadtam ugyan, de nem tehetek semmit,
ha nem jön a köd, az édes, rózsaszínű semmi.

**************************************

(Cím nélkül)
2009. dec. 15.

Hol volt, hol nem egy nő-kezdemény,
(e versben speciel ő lennék én)
s kéne egy másik főszereplő,
e nő-kezdeménynek segédkező,
statból jeleskedő férfi, vagy nő...

Az órát nem sűrűn látogató,
a szörnyű perszóna, az alávaló,
most kapkod könyvhöz, s fejéhez felváltva,
nem tujda magát már, hogy rázza gatyába...


/* statisztika vizsga előtt/

**************************************

(Cím nélkül)
2009. dec. 18., módosítva 2009. dec. 22. hajnal

Míg remegő kézzel szoknyámat téped,
Én soha mohóbban csókollak téged,
Kusza tincseiddel játszik a szellő,
Ágyunk puha pázsit, s rejtek az erdő...

Fürge ujjad nyomán reccsen az anyag,
Ajkad combom finom bőrére tapad,
A kék színű lég elragadja szoknyám,
Emlékül lóg majd az öreg diófán...

Vérző napsugárban fürdik egy felhő,
Kéjes sóhajoktól hangos az erdő,
A szerelem sikítva zörgeti láncát,
Szoknyám a széllel járja nászi táncát...

Az első csalódások éve...

********************************************

Szívzörej...
2008.07.23. hajnala

Kicsi szív, mért reszketsz?
Talán félsz?
Nem. Rettegsz.

Attól, hogy elvesztehetsz?
Vagy, hogy nem szerethetsz?
Azért mert repülnél,
s csókoktól hevülnél?
Azért mert bezárva,
könnyektől elázva,
bánattól leverve,
a földön heverve,
senki sem vesz észre,
s nincs, aki rád nézne?
Ki szárnyakat adna,
s melletted maradna?
Mindig mosolyogva
új életet hozna?
Játékos-rózsaszín,
pillangós baldahint
az ágy fölé aggatni
szép álmokat fogni?
Ki megtanítna újra
rálelni a jóra?
Boldogabbnak lenni,
s hangosan nevetni?
Réteken százszámra
szedni a virágot?

Gyere!

Álmodjunk együtt
egy gyönyörű világot.

********************************************

Holnap...
2008.07.23 éjféltájt

Most hogy elmentél, nincs kire várnom.
Egyre nehezebben tűröm magányom.
A közös emlékeket sorra felidézem,
s félek, hogy egy idegen karjaiban végzem,
űzni a vágyat, és űzni egy álmot:
Szebbé tenni egymásnak e rideg világot.
Ha csak két percre is, vagy néhány órára,
nem gondolni bele abba a magányba,
melyet te okoztál, s mi teljesen beborít,
mitől, mint egy farkas a lelkem úgy vonyít,
bele a világba, a sötét éjszakába,
elűzni a holdat, nem gondolni a mára,
csak jöjjön már a holnap...

********************************************

Bugyuta álom
2008. 08. 05.

Álmodtam megint...

Egy szép, kék ruhás nő
Egy sárga taxit leint.
S most egy fiatal lány jő,
Átölel egy jóképű legényt.
Pipacsos réten a nagy vadász lő,
S egy madárka szárnya utolsót legyint.

... de csak egy verset terem!

Biztosan jégeső volt...

Még mindig szerelmes a lányka, de már komolyodik :)...

********************************************

Felejtés
2007. 01. 15. Hétfő

Te, aki álmomban fehér lovon jöttél,
minden csepp véreddel engem védelmeztél,
szerettél, öleltél, két karodba vettél...
Minden boldogságom talán hozzád fűzött,
felkelő napsugár tova miért űzött?

Mindig éjjel jöttél, amikor a pillám
éppen lecsukódott, akkor mint a villám
rögtön itt teremtél, s hoztál új világot...
Minden boldogságom talán hozzád fűzött,
felkelő napsugár tova miért űzött?

Aztán egy éjszaka ében lovon jöttél.
Hozzád futottam, de magadtól ellöktél.
Szememből könny áradt, és te rám se néztél...
Boldogtalanságom már csak mi hozzád fűz,
s a kelő napsugár ma örökké tovaűz...