... de csak egy verset terem!
Biztosan jégeső volt...
Még mindig szerelmes a lányka, de már komolyodik :)...
********************************************
Felejtés
2007. 01. 15. Hétfő
Te, aki álmomban fehér lovon jöttél,
minden csepp véreddel engem védelmeztél,
szerettél, öleltél, két karodba vettél...
Minden boldogságom talán hozzád fűzött,
felkelő napsugár tova miért űzött?
Mindig éjjel jöttél, amikor a pillám
éppen lecsukódott, akkor mint a villám
rögtön itt teremtél, s hoztál új világot...
Minden boldogságom talán hozzád fűzött,
felkelő napsugár tova miért űzött?
Aztán egy éjszaka ében lovon jöttél.
Hozzád futottam, de magadtól ellöktél.
Szememből könny áradt, és te rám se néztél...
Boldogtalanságom már csak mi hozzád fűz,
s a kelő napsugár ma örökké tovaűz...
2010. május 26., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
De ez az egy milyen jó lett!!
Megintcsak köszönöm! :)...
Megjegyzés küldése