Rím lelő

Ez az év már igencsak bőtermő volt a maga - tíz helyett - kilenc versével...
Persze csak az eddigiekhez képest ^^...

Ja, és túl vagyok a nyálasan szerelmetes korszakon :)...
Hipp-hipp-hurrá!! xD...

Már teljes a paletta!

**************************************

Megfagyhalok-e?...
2009. okt. 14.

Mondtam neked bébi,
ha elázol, megfázol,
apád ráadásnak
még egyet be is mázol.
Kérdeztem is tőle,hogy
most ettől legyek hepi??
"A gyógyszer drága, lányom,
de nesze itt egy zsepi..."

Elrettentő persze,
de mégis, mit csináljak,
ha tegnapról mára
esik, mint az ááálat?!
Kéne már egy csizma,
de ki sejtette volna?!
Tegnap huszonhat fok,
s leesik a hó ma?

A hétvégén lesz egy
"Gladiátor-buli",
de a páncél alá elkélne
egy radiátor-bugyi.
Nooormális ez, kééérem?!
Hát befagy minden ánusz!
De persze, veszek csizmát,
mellé (tök jó) grátisz, jár a hólapátusz...

**************************************

Agyhalál
2009. okt. ?.

Most, hogy a kósza negyedegy
az ágyikóban rám talált,
még csendben elnyomok
egy feltörekvő ásítást,
s rettegve várok...

Vajh, mikor jő az agyhalál?

Persze, ebben nem vitás,
csak én lehetek a hibás,
miért lenne bárki más?...

**************************************

(Cím nélkül)
(egy régi kezdemény befejezése)
2009. okt. 31.

Álmomban megint láttalak.
A levegőt kapkodva vetted,
s minden izmod megfeszült,
amint nevemet suttogva kiejtetted.
Szemedet szememre szegezted,
arcomról a pír arcodra vándorolt,
testünk nem fázott bár, de remegett,
ajkunk rabja lett egy szökött lehellet...

**************************************

(Cím nékül)
(egy régi kezdeményből építkezve)
2009. nov. 01., megtoldva 2009. nov. 06.

...Megláttam és megszerettem,
elfogadtam, megvetettem,
mindenáron futni hagytam,
követtem, de lemaradtam.
Lábnyomába beleléptem,
hogy várjon meg, sose kértem,
mégis csodálkozva kérdem:
"Hová tűntél?" Én nem értem...
Kutattam, de nem találtam,
egész éjjel reá vártam,
akartam, de nem nevettem,
ennél többet nem tehettem...?...

...egy repülő épp az égen
húz egy csíkot, én meg nézem,
hová húzza kitalálom,
végig nyúlok még az ágyon,
bárányfelhőket ereget a nap,
azt remélem, végre nyugtom marad,
de egy búsképű angyal vállon vereget;
ne félj!...álmodban is játszik majd az ábrándkép veled...

**************************************

(Cím nélkül)
2009. nov. 08. hajnal

Már nem látok egyebet,
megremeg a lehelet,
arcod én nem kergetem,
magától üldöz engemet.
Ha nem jössz, hát nem lehet
várnom reád eleget,
napról-napra megunom,
mire várok? nem tudom.
Elfelejtem arcodat,
az idő másnak tartogat,
nélküled is megleszek,
sose hidd, hogy elveszek...

**************************************

Mártír
2009. nov. 08. hajnal

Mire vágysz?
Megkapod.
Megkaptad?
Elhagyod.
Elveszetted?
Nem te voltál.
Visszavágyod?
Nem, ha jönne,
csak ha küzdesz,
s tetteidért meglakolnál...

**************************************

Vírus
2009. nov. 08.

Valami új vírus lehet, vagy nem tudom,
De ahogy az orrom az iwiwre bedugom,
Feltűnik rögtön tizennyolc üzenet,
S kétszázkilencvenen randiért küzdenek.
Mi lelte vajon a hímnemet, nemtudom,
de a lelkes sereget tíz után megunom,
nem ér semmit a sok kedves üzenet,
ha nem találom közte a tiedet...

**************************************

(Cím nélkül)
2009. nov. 11.

Azt hiszem, ma este történt egy kis gikszer,
(nemtom, hogy is írják? ksz-szel? vagy x-szel?)
de mint látod, nagyon nem izgat a dolog,
minden gondolatom most más körül forog.

Pedig hidd el, tényleg próbálkoztam nagyon,
az esélyeket többé veszni már nem hagyom,
ezt megfogadtam ugyan, de nem tehetek semmit,
ha nem jön a köd, az édes, rózsaszínű semmi.

**************************************

(Cím nélkül)
2009. dec. 15.

Hol volt, hol nem egy nő-kezdemény,
(e versben speciel ő lennék én)
s kéne egy másik főszereplő,
e nő-kezdeménynek segédkező,
statból jeleskedő férfi, vagy nő...

Az órát nem sűrűn látogató,
a szörnyű perszóna, az alávaló,
most kapkod könyvhöz, s fejéhez felváltva,
nem tujda magát már, hogy rázza gatyába...


/* statisztika vizsga előtt/

**************************************

(Cím nélkül)
2009. dec. 18., módosítva 2009. dec. 22. hajnal

Míg remegő kézzel szoknyámat téped,
Én soha mohóbban csókollak téged,
Kusza tincseiddel játszik a szellő,
Ágyunk puha pázsit, s rejtek az erdő...

Fürge ujjad nyomán reccsen az anyag,
Ajkad combom finom bőrére tapad,
A kék színű lég elragadja szoknyám,
Emlékül lóg majd az öreg diófán...

Vérző napsugárban fürdik egy felhő,
Kéjes sóhajoktól hangos az erdő,
A szerelem sikítva zörgeti láncát,
Szoknyám a széllel járja nászi táncát...